Búcsúvers
Hová tűnt
az öt év?
Elszállt, elrohant.
Szívünkben
az emlék,
csak a szép
marad.
Amikor
átléptem a gimi küszöbét
ijedten,riadtan
szaladtam volna én.
El innen
máshová...
De
visszatartott
A tudni
akarás.
Barátokat
nem szereztem én.
Voltak
rossz napok,
amikre nem
emlékszem rég.
Kedves
tanárnők!
Kedves
tanár urak!
Megfogadom
intő, jó tanácsukat!
Nem voltam
én szende,
sokszor nem
is csendes,
sem a kis
herceg,
akit régóta
ismerek.
Itt jöttem
rá a nagy bölcseletre:
"Jól
csak a szívével lát az ember".
Hová tűnt
az öt év?
Elszállt,
elrohant
Szívünkben
az emlék
örökre
megmarad.
by Batári Viktor, 13.E
Csak élni szeretnék...
Csak élni szeretnék,
Élni boldogan,
És elmondani neked,
Hogy mit érzek irántad...
De ezek csak szavak,
S nincs, mi valóra váltsa...
Csak élni szeretnék,
Élni nélküled,
És elmondani neked,
Hogy boldog vagyok nélküled...
De ezek csak szavak,
És csak a felejtés váltja
valóra...
Csak feledni szeretnék,
Feledni nagyon,
És elmondani neked,
Hogy elfeledlek örökre...
De ezek csak szavak,
S nem gondolok rád többé...
Pauljucsák Beáta 10.A
Búcsúvers
Hová tűnt
az öt év?
Elszállt, elrohant.
Szívünkben
az emlék,
csak a szép
marad.
Amikor
átléptem a gimi küszöbét
ijedten,riadtan
szaladtam volna én.
El innen
máshová...
De
visszatartott
A tudni
akarás.
Barátokat
nem szereztem én.
Voltak
rossz napok,
amikre nem
emlékszem rég.
Kedves
tanárnők!
Kedves
tanár urak!
Megfogadom
intő, jó tanácsukat!
Nem voltam
én szende,
sokszor nem
is csendes,
sem a kis
herceg,
akit régóta
ismerek.
Itt jöttem
rá a nagy bölcseletre:
"Jól
csak a szívével lát az ember".
Hová tűnt
az öt év?
Elszállt,
elrohant
Szívünkben
az emlék
örökre
megmarad.
by Batári Viktor, 13.E
by Batári Viktor, 13.E
Csak élni szeretnék...
Csak élni szeretnék, Élni boldogan, És elmondani neked, Hogy mit érzek irántad... De ezek csak szavak, S nincs, mi valóra váltsa... Csak élni szeretnék, Élni nélküled, És elmondani neked, Hogy boldog vagyok nélküled... De ezek csak szavak, És csak a felejtés váltja valóra... Csak feledni szeretnék, Feledni nagyon, És elmondani neked, Hogy elfeledlek örökre... De ezek csak szavak, S nem gondolok rád többé...Pauljucsák Beáta 10.A
Néha
Szívem legbelső rejtekei,
S előjönnek a sebek,
Amelyek gyógyulnának,
De feldolgozni nem lehet.
Megrohamoznak az emlékek,
S hagyom sebeim vérezni,
Egy csöndes szobában,
Ahol könnyeimből árad ki,
Az a sok-sok fájdalom.
Lassan a sebek könnyebbek,
A könnyek visszahúzódnak,
A fájdalmak enyhülnek,
Szívem visszazárja
Legbelső rejtekét.
Az emlékek tisztulnak,
Jelek, melyeket rejt a lélek,
Mosolyogva visszatérnek,
Lelkem húrjai a csend után,
Újra pengeni kezdenek.
Herle Kornélia 9.A
Házi(feladat) hexameter
Ódon könyveken álmodik
kis kanapéján, Mó a moly.
Szép szeme csukva, de pilla se rebben, por takarója.
Bár, ha lengedezik körülötte szösz és mösz, Mó komoly,
Szárnyai görcsösen körbe karolják, összeragadva.
Mégis, hogy marad oly mereven? Sose mozdul, nem dalol...
Úgy biza, hogy kilehelte a lelkét, Mó, a komoly moly!Máté Lilla 13. E
Más vagyok?!
Van bennem még
Más is.
A szívem ég,
Fáslis.
Kéne egy fék
Az embernek,
Mint egy ék
A támasznak.
Fáznak
A lelkek odakint,
Mind a harminc fokban,
Temetetlen halmokban
Gyűlnek,
Ülnek.
Ez érdekes a fülnek?
Nem csak a bulvár,
Ami kint vár -
Csak repedezett fal,
Mit szolgák hada fal
Fel.
Majd meglel,
Ha kell
A jó
Szó.
Minden, ami kell,
Csak kell,
Mert kell.
A szív azonban
Nem kel,
Egyáltalán nem kell.
Miért nem kell?
Miért nem kel?
Nem érdekel ember?
Nekem több kell.
Csak kell,
Mert kell
És kell.
Én azonban kelek,
Mégsem kellek,
Mert beteg a nép.
Valósága álomkép,
Épp
Csak butaság
Az a sok rossz,
Ami a szívekben
Ég
Még
Mindig.
Mindig.
Más vagyok?!
Ki vagyok én?
Ki vagyok én ki egyszerűen élek,
ki kihívástól sohasem félek,
Kinek majdnem minden tette vétek,
s minden reggel balgán remélek?
Ki vagyok én ki atyám nyomába se érek,
s ki anyám jóindulatával visszaélek,
ki olyan lányt szeret kit nem érdemel meg,
s inkább félénken lassan odébb megy?
Ki vagyok én ki csak bosszúságot okoz,
kiben a bizonytalanság kényelmesen lakoz,
ki könyvet soha vagy csak elvétve lapoz,
ki magában hordozza a legnagyobb gonoszt?
Senki vagyok.
Senki vagyok mindenki szemében.
Egy letűnt csillag a sötétben,
ki ha felgyullad véletlen
nem veszi észre azt senki sem.
De én kitartok hisz még több vagyok.
Több annál mint ki csak halványan ragyog.
Fényesebb a napnál csak nem látnak engem,
Mert a fény bent van a szívemben.
Kitartok, s remélek mindvégig,
Mert igen is lesznek, kik ezt megértik!
Hisznek bennem, eligazítanak hosszú utamon,
Kezem el nem engedik, s érzem: velük el nem bukhatom!
Pinczés Kristóf, 13.E
***hamarosan újabb versek érkeznek.