Mire
van szükségünk egy hagyomány megteremtéséhez? Mindössze egy ötlet szikrájára,
lelkes vállalkozókra és megfelelő körülményekre.
A Refinek ez mind rendelkezésére állt, és mert is belekezdeni valami újba. Az
első Képes Géza műfordító és novellaíró
versenyt 2 évvel ezelőtt rendezték meg és a várt siker nem maradt el, habár
a szervezők kemény fába vágták a fejszéjüket.
Photo by Pándy-Szekeres Áron
Egy
mű értelmezése néha még akkor sem könnyű feladat, ha az saját anyanyelvünkön
íródott. Azonban egy ,,idegen” tollból származó írás megértése, hiteles átadása
és lírai formába öntése egyenesen kihívást jelent még legkiválóbb költőink és
íróink számára is.
Egy ilyen eseményen mérettettek meg a Kárpát-medencei
magyar református középiskolák vállalkozó szellemű fiataljai és értek el
kiemelkedő eredményeket. Talán éppen
bennük köszönthetjük a jövő nagy gondolkodóit és művészeit.
A Refi Revolution csapata ezen a
nagyszabású eseményen is képviseltette magát.
Photo by Pándy-Szekeres Áron
Április
6-án, Aiysha Jebali saját művéről, a Metamorphosis című vers születési
körülményeiről és értelmezéséről nyilatkozott megindító őszinteséggel. Ez volt
az a költemény, melyet az első fordulón a tanulóknak le kellett fordítaniuk, így
még érdeklődőbben fogadták az írót, hisz a poémát valahol már sajátjuknak is
érezték.
Ezután következett a még szárnyait bontogató csapat előadása, melyben angol
nyelven röviden ecsetelték az iskola történelmét, annak jelenlegi, a diákok és
tanárok rendelkezésére álló eszközeit és lehetőségeit, illetve a prezentáció fő
részében a csapat eddigi munkájáról és elért, meghökkentő sikereiről számoltak
be, s tettek végül bizonyságtételt meggyőződésükről és elkötelezettségükről.
Phot by Tompa Laura and Magyar Sandy
Mint
a csoport tagja és előadó az eseményen, bátran állíthatom, hogy szívünk,
lelkünk beleadtuk a közel egy órás bemutatóba és olyan lelkesedéssel beszéltünk
jövőbeni terveinkről és azok megvalósításáról, mintha csak egy egész nemzet
holnapjáról lenne szó. Mert ezen ódon falakat mi valóban kicsi hazánknak
érezzük, ahova vissza-visszatérünk még akkor is, ha az élet már elszólított
minket.
Photo by Pándy-Szekeres Áron
A várt reakció nem is maradt el. Isten
segítségével sikerült érzéseinket átadnunk másoknak is és új barátságok és
kötelékek szövődtek. Végül egy rövid történetről szeretnék írni, amit aznap hallottam először én is
és valóban megfogott. Az első Képes Géza versenyen jelen volt egy fiú is, akit
annyira megfogott a hely varázsa, hogy ma már ő is elmondhatja magáról, hogy
pataki diák és a Refihez tartozik.
A két évvel későbbi versenyen pedig már
iskolánkat és a Refi Revolution csapatát
képviselve mérettetett meg és hozta el a 2. helyezést egy nagyszerű művel. Számomra ez is egy a sok apró csoda közül, amellyel Isten nap mint nap
elkényeztet minket.
Biztos
vagyok benne, hogy együtt újabb hagyományokat alapoztunk meg és terveinket az
Úr kíséri.
Ezúton szeretnék gratulálni a csapat
nevében az összes versenyzőnek és kívánok áldást további sikerekben gazdag
munkájukhoz! Written by: Laczkó Kitti Edited by Szabó Viktoria Sub-edited by: Aiysha Jebali Photography by: Pándy-Szekeres Áron, Varga Alice, Tompa Laura and Sandy Magyar
Február
28-án útnak indult kis csapatunk izgatottan, ugyanakkor kicsit félve. Sokunk
akkor repült először életében, de ez csak még érdekesebbé tette a kirándulást. A
legfőbb célunk az volt, hogy új kapcsolatokat alakítsunk ki, szolgáljunk,
valamint az ott élők támogatását kérjünk, azonban sokkal többet kaptunk utunk
során, mint ahogy azt gondoltuk volna.
Londonba
érkezésünk napján, mikor lepakoltunk a szálláson és belekóstoltunk az első
„fish’n’chips”-be, tudatosult bennünk, hogy már nem Magyarországon vagyunk.
Egy
napot városnézéssel töltöttünk, majd szombaton inkább a csapatépítésre
fordítottuk az időnket, illetve a prezentációnk tökéletesítésére. Vasárnap
reggel egy francia istentiszteletre indultunk, de mikor odaértünk, kiderült,
hogy egy másik gyülekezet alkalmára érkeztünk. Számomra ott vált nyilvánvalóvá,
hogy mennyire áldottak vagyunk és hogy Isten velünk van. Aznap este repültünk
tovább Skóciába, Aberdeenbe.
A
befogadóink már vártak ránk, mikor megérkeztünk. Mindenkit örömmel fogadtak és
hazavittek meleg otthonaikba. Hétfő reggel találkoztunk a csapattal, majd
szétváltunk, mivel hárman a csapatunkból hangfelvételeken dolgoztak, míg mi
várost néztünk egy kicsit.
Este egy Biblia órán vettünk részt, melynek
keretében úgynevezett imasétára mentünk. A város főutcáján sétálva imádkoztunk
az ott lakó emberekért, a városért, Skóciáért, Magyarországért, Sárospatakért,
a Refiért és a keresztényekért világszerte.
A
hét hátralévő részében eljutottunk a tengerpartra, az egyetemvárosba, és
megnézhettük az „igazi Skóciát” a zöld dombokon egy várat a tengerparton: a fel-
felcsapó hullámok zajában és a sirályok társaságában úgy éreztük magunkat,
mintha egy filmben szerepeltünk volna.
Szerdán
megtartottuk az előadásunkat, amit az emberek érdeklődéssel hallgattak. Utána ismerkedtünk,
beszélgettünk: leírhatatlan sok támogatásról biztosítottak minket és valóban éreztük
a törődésüket.
Pénteken,
a hazaindulásunk napján, tudtuk, hogy sikeres volt az utunk. A felvételek
hihetetlenül jól mentek, és éreztük, hogy valamit elindítottunk. Megalapoztunk
számos kapcsolatot, melyeket ápolni kell, de gyümölcsözőnek ígérkeznek.
Miután hazatértünk, rájöttünk, mennyi mindennel gazdagodtunk kint, mindössze röpke
10 nap alatt. Nem csak gyönyörű tájakat csodálhattunk meg, de annyi szeretet,
kedvességet és törődést kaptunk emberektől, akikkel azelőtt soha nem
találkoztunk. Egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak, mely sokunk életébe
hozott változást.
As the plane took off; we were all in a euphoric state of excitement and
anticipation, for our journey. It was on a sunny Thursday afternoon, a
beautiful day for flying, when we started our trip. For some, it was their
first flight but for others, they could barely count how many times they had
flown.
The Sun set long before we managed to arrive at our hostel, we were
exhausted! However, it was there that we had our first fish’n’chips meal which
made us realize that we were truly in London.
We went sightseeing on Friday and then worked on our presentation.
Saturday came and was filled with team building and our time in the capital was
almost finished. On Sunday we had time to go to Newcourt Elim Pentecostal
Church service before taking off to Scotland and personally, that was the time
when I felt how blessed we were and how blessed our trip would be. God settled
all our fears during that fellowship.
On our way to Scotland we were filled with excitement and as we arrived
at Gilcomston Church, our amazing host families were waiting to take us
home.
On our first day - we split up; three of the team went to a recording
studio while the rest of us had a little exploration around town. We were
amazed by the beautiful buildings, old churches and Marshall College, which is
the 2nd largest granite building in Europe.
In the evening, we
went to a prayer group at Aberdeen Elim Church, where we were able to go on a
prayer walk up and down the main street. We prayed for people in Scotland, in
Hungary, for Aberdeen, for Sárospatak, for our school and for Christianity in
general – it was such an eye-opening and uplifting experience.
Although, we were
deeply shocked by the fact in the town there are churches which are now used as
casinos, bars and restaurants. To see this with our own eyes was probably the
creepiest thing we’ve ever experienced.
On Tuesday morning,
we had some time to bond as a team as we wandered down to the beach and just
played, took photos, enjoyed the sunshine and laughed until our stomachs hurt.
Then we took to the
streets to invite people to the lunch time service at Gilcomston and later, we
served a little by helping with cleaning up the church.
During our time in
Aberdeen we made countless new friends and connections. This continued on Wednesday
when we were shown around Old Aberdeen and the University of Aberdeen, while
part of our group was, again, in the recording studio.
Some of the team
assisted with Café Plus, for the elderly and enjoyed fellowship with them. Our
entire group was reunited and attended a Bible study in the evening, at
Gilcomston. Afterwards, we gave a presentation about our school which went very
well and we all felt we were understood and genuinely cared for.
On Thursday, in the
morning, we were invited to one of the Y.M.C.A.’s sessions with elderly and
while we could relaxed, we enjoyed the company of a different generation for a
little while.
Later on, we were
shown the ‘real Scotland.’ The beautiful landscape, the ocean, and the castle
on the coast just amazed us. It is safe to say that time we were absolutely
overwhelmed with all the love and everything that we’d been given from
practical strangers - we were just overjoyed!
As I fondly recall
the events of this trip, I realize how blessed we were during it from start to
finish. So many people helped us, prayed for us and took care of us. We thank
you all for the support that you gave us. This trip was a real life changing
event for many of us. Praise God.
•Tudjuk, hogyKrisztus az életünknek és Egyházunknak a feje, vezére-mi azt szeretnénk
ha az iskolánk feje is lenne egyben. Bármit, amit tennénk, azt az csakis az ő vezetésével tehetjük.
•ARefi Revolution Public Relations csapata
iskolánk arca és hangja szeretne lenni.
•A csapatunkat alkotó tanároknak és diákoknak a célja az iskolánk
felemelése, jobbá formálása és
igyekszünk megismertetni a Refit nemcsak Magyarország különböző területein, hanem külföldön is.
•RRPR a megfelelő PR munka
hosszú távú sikereire orientálódik.
Például a Refi számára hosszú távú jövedelem forrásokat keresünk. Ebben a gazdasági
helyzetben ugyanis egyéb bevételi
forrásokra nagyon nagy szüksége van az iskolának.
Mi az
RRPR feladata?•Az 1) Iskola azon belső és
külső igényeit kutatjuk, amelyek fejlesztésre szorulnak.
2) A már megszerzett adatokkat fölhasználva, egy
program tervet készítünk ami megfelel a diákok és tanárok igényeinek.
3) Hirdetéseket küldünk a
helyi újságokhoz a Refi rendezvényeiről.
4) Rendszeresen frissítjük
az RRPR blogját hírekkel, cikkekkel és
riportokkal, hogy mi történik a Refiben.
5) Itthon és külföldön
pénzt gyűjtünk azzal a céllal, hogy hosszú távra bevételt teremtsünk az
iskolának.
6) Eseményeket, szakköröket
és missziókat szervezünk az iskolának, külföldi keresztény fele barátainkra támaszkodva.
2012. november 15-én, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumában megrendezésre került az évenként ismétlődő nyílt nap. Ez az esemény lehetőséget nyújt arra, hogy a jövendőbeli kilencedikesek - szüleikkel együtt - bepillanthassanak az iskola mindennapjaiba.
Amint megérkeztek a látogatók a "Refi" - ként becézett gimnáziumba, máris fogadta őket a
nyílt napot szervező csapat és kísérték az érdeklődőket a nap
folyamán.
A szervezők körbevezették a szülőket, majd egy részletes bemutatón vehettek részt, ahol feltárták az iskola múltbeli történelmét és jelenlegi helyzetét.
A nap folyamán a nyolcadikos diákok meglátogathattak egy-két órát igényeik szerint. Az idegennyelvi órák nagyon népszerűek voltak a diákok körében, volt ahol tucatnyian is megjelentek.
Az iskola angol anyanyelvű tanára, Aiysha Jebali (22) hozzáfűzte:
"Úgy vélem, hogy a nyílt nap nagyon jó lehetőséget nyújtott a
jövendőbeli diákjaink megismerésére, akik jövőre csatlakoznak majd hozzánk. A fiatal diákok és szüleik
egyaránt érdeklődéssel követték az egyik kéttannyelvű órámat. Megelégedéssel töltött el az az érzés, hogy ennyien
figyelemmel kísérik az itteni munkámat."
Written by Aiysha Jebali
Translated by Magyar Sandy
Revised by Borka Máté, Jánószky Anna and Demkó Ferenc
